Veresegyházi tavak: egy falat természet, amiért nem kell messzire menni

0
1751

Bár mint már egy korábbi cikkünkben is írtuk, a Gödöllői dombság is kiemelten védett természetvédelmi terület, de van a közelünkben a régióban egy másik gyöngyszem, egy szintén védett tájkultúra a nevet adó település részeként: a veresegyházi tavak.

Lássuk, milyen részekből áll ez a kis tórendszer, és milyen érdekességeket lelhetünk fel helyben.

A Malom-tóról már XV. században esik okleveles említés, nem csoda, hiszen az ott lakók vizét sokféle szempontból hasznosították. A tóban halászhattak, nádját építkezésnél használhatták, és persze a víz remek itatóhelye volt a gazdák állatainak. Egészen a 20. századik kellett várni, amíg a fürdőélet is megjelent a tónál, a strand 1928-ban nyílt meg. 1959-ben felépült a strandépület a strandhíddal, utóbbi még most is használható.

Malom-tó (Veresegyházi Úszószigetek) Természetvédelmi Terület. Az 1985 óta helyi védelem alatt álló Malom-tavat a Sződrákosi-patak felduzzasztásával hozták létre a középkorban. A duzzasztás következtében a vízszint megemelkedett, és egy nagy kiterjedésű, összefüggő, nádas-sásos úszóláp alakult ki. Az úszólápok nem mások, mint vízen úszó, tőzegtalajú „növény- (nád-, sás-, moha- stb.) szőnyegek”. Az úszólápok fontos szerepet játszanak a vizek természetes öntisztulási folyamataiban. Az úszólápok országos viszonylatban is ritka élőhelyek. Növény- és állatvilágukban magas a ritkaságok aránya. Ilyen például a Malom-tóban gyakrabban szem elé kerülő, fehér ernyős virágzatát nyáron bontó gyilkos csomorika.
Az úszólápok nádasából időnként a nádirigó dalolása csendül fel. Ha óvatosan jár az ember, úszó vízisiklót vagy káprázatos tollazatú jégmadarat is megfigyelhet, ahogy a vízből kiálló facölöpről lesi halzsákmányát. A tó leggyakoribb madara a tőkés réce („vadkacsa”). Tavasszal gyakori látvány, hogy a nádas környezetbe olvadó, barna alapszínű nőstény (tojó) után 5-6 fióka is „pedáloz”. A színpompás, zöldes fejű hímet (gácsért) feltűnő színei miatt könnyebb észrevenni.

A Pamut-tavat 1980-ra alakították ki völgyzáróként a Sződrákosi-patakon gáttal és kotrással. Az Orchideás-rét  (Helyi Természetvédelmi Terület) területe a Pamut-tó keleti partja és a Fenyves között található. Talaja állandóan nedves a magas talajvíz miatt. A rét a korábbi élővilág egy részét megőrizte számunkra. A homoki láprét leggyakoribb őshonos talajlakó orchideája, a fehér alapszínű virágait nyáron hozó mocsári nőszőfű több száz tővel képviselteti magát. A föld alatti gumóval rendelkező, tavasszal virágzó hússzínű ujjaskosbor már jóval ritkább.

A vizes terület harmadik „egységét”, az Ivacsi-tavat a Sződrákosi-patak újabb felduzzasztásával és kotrással, 1989-ben fejezték be.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here