ŐRÜLT FRANCIA UDVARI SZOKÁSOK A LAJOSOK VERSAILLES-ÁBAN

0
117

A francia udvari viselkedési kódex szörnyen komplikált és szigorú volt, aki ebben nem ismerte ki magát, könnyen kegyvesztetté válhatott. Versailles maga volt az etikett mennye és pokla, ha számba veszünk néhány különösen furcsa, esetenként bizarr szabályt, inkább az utóbbi állítás az igaz.

Amikor szólított a természet

Az udvar legbizarabb szokásai közé tartozott az a tény, hogy az udvaroncok a palota bármelyik szegletében könnyítettek magukon. Minél magasabb rangú volt valaki, annál kevésbé figyelt arra oda, hova ürít – volt olyan főherceg, aki rendszeresen a főfolyosóra piszkított, így őrjítve meg a szolgákat, akiknek emiatt ott azonnal takarítaniuk kellett. Hisszük vagy nem, de Versailles különösen büdös hely volt, köszönhetően a mindenhol fellelhető emberi fekáliának és vizeletnek, vagy azok nyomainak – számos kortárs látogató említést is tesz erről beszámolóiban.

Kopogni tilos volt

Ha valaki jelezni akarta, hogy megérkezett, nem kopoghatott, csak megkaparászhatta az ajtót. Őrület, de az udvaroncoknak külön erre a célra volt egyik ujjukon megnövesztve a körmük, hogy bejuthassanak a zárt ajtókon.

Amikor a király meztelen

Főleg XIV. Lajos uralkodása alatt a nap legnagyobb eseménye az udvaroncok számára a király ébredése és öltöztetése volt. Csak a legbelső kör lehetett jelen, láthatta az uralkodót meztelenül, vagy éjjeli edényén ülve. Mindig a jelenlévő legmagasabb rangú főnemes nyújtotta át Lajosnak a következő ruhadarabot, de ha közben magasabb rangú herceg érkezett, át kellett adnia a helyét. Így állandóan változhatott az öltöztetési lánc, emiatt a király hosszasan várhatott a következő segítőre – de ez nem számított, csak a rangsorrend, amit még ő sem szeghetett meg.

Ülési sorrend

Akár az öltöztetésnél, a leülésnél is mindenkinek megvolt a rang szerinti helye, ill. a rang szerinti széke. A király jelenlétében övé volt a karosszék, főhercegeké a szék, aztán támlátlan szék és zsámoly a kisebb rangúaknak. Az állandó helyátadás megint csak az újonnan érkező rangjától függően mozoghatott: ha mondjuk egy bárónak jutott egy szék, de herceg érkezett, átadta helyét, és ő támlátlanra ült – óriási fontosságú és méltóságú dolog volt ez a látszólag kis semmiség.

Piros cipősarok

Bár az udvari nemesek, nők és férfiak, egyaránt magas sarkút viseltek, mindenki vágyainak netovábbja volt a piros cipősarok. A Lajosok természetesen égővörös sarkon jártak, hasonló vörösesen a rangbéli főhercegek, és különös kegyként hordhatta ezt a színt a cipőjén az, akinek erre az uralkodó engedélyt adott. Így hát hiúság, cipősarok volt a neved.

A rokokó női ruha életveszélyes is lehetett

Hatalmas és súlyos ruhakölteményeket viseltek a korabeli hölgyek, fűzővel és merevítővel, olyan csodákat, amelyek viselőjük nélkül is megálltak a padlón, mint egy hordozható ház. A bennük való közlekedés, meghajlás külön tudományt igényelt, a testi szükségletek kielégítésére a király jelenlétében – hiszen el kellett volna távozni – gondolni sem lehetett. Legnagyobb rutin ezen túl a hölgyeknek ahhoz kellett, hogy távozás előtt, bókolás után, ki tudjanak az ajtón hátrálni úgy – hátat fordítani az uralkodónak nagyon keveseknek volt megengedett – hogy a félelmetes uszályokban ne essenek el. Komoly balesetek is származhattak egy rossz mozdulatból, arról nem is beszélve, aki felbukott a király előtt, egész udvari karrierjét elvághatta ezzel a szó szerinti rossz lépéssel.

Fogadás ágyban

A legelőkelőbbek, élükön a királlyal, rendszeresen fogadták a vendégeiket saját ágyukban fekve. Ezzel is jelezhették, az alacsonyabb rangúakkal ezt is megtehetik. Eme bolond szokás miatt un. parádé ágyakat csináltattak maguknak, túldíszített, méregdrága, kivételes darabokat, hiszen ha az ágy különleges volt, az a benne fekvő felsőbbrendűségét jobban hangsúlyozta.

A király ebédel

Nem csak az öltöztetés, de a királyi étkezés is rendkívüli udvari alkalom, látogatása kegy, megtekintése privilégium volt. A király emiatt duplán étkezett, egyszer magának, egyszer az udvarnak. Egy óriási színház vezető színésze volt ő, ahol az ebédek fantasztikus ételkölteményekkel és közönséggel teltek, az udvaroncok nézték, ahogy a király eszik. Voltak olyan kiemelt alkalmak, ahol a királyi étket akár 300 kivételezett is megtekinthette.

…S hogy miképpen lehetett ennyi őrület között élni? Biztosan nem könnyen, de még is: bár gúzsba voltak kötve a szokásjoggal, fizikálisan a ruháikkal, a francia nemesség sikerének netovábbja volt Versailles-ban az uralkodó mellett élni, és megélni a mindennapokat. Játszani a mesevilágot — amíg a francia forradalom végleg mindent el nem törölt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here