ÉRDEKES VIKING VILÁG

0
58

Rettenthetetlen harcosok, úgy mondták, a csatában nem éreztek fájdalmat. A halál számukra csak egy következő élet volt, s semmivel sem törődve gázoltak át Európán. Igazi vademberek voltak — vagy mégsem?

Ahhoz képest, amilyen egyedi kép él a vikingekről a filmiparnak is köszönhetően, sem ápolatlanok nem voltak, sem szarvas sisakot nem hordtak – bár pont az utóbbi vált valóságos védjegyükké. A viking sírokban ilyen fejvédőket nem is találtak, ellenben sokféle és minőségi pipere-eszközöket, borotvát, fésűt, fültisztítót. Feljegyzések szerint ezek a férfiak hetente egyszer meg is fürödtek, ami tekintve a korabeli európai higiéniát, kivételes volt.

Vikingskiphuset – The Viking Ship Museum – Oslo Norway

A viking harcosok imádták a fegyvereiket, és legalább annyira a hajóikat. Utóbbiak megbecsült státusza miatt az uralkodókat és katonai vezetőket saját hajóikban temették el, értékeikkel, fegyvereikkel, a leggazdagabbakat még leölt szolgáik testével együtt is. Az utókor számára sok ilyen hajó fennmaradt, tárgyi leletei színes képet adnak a korszak északi társadalmának csodálatos ékszereiről, fegyvereiről és használati tárgyairól. A temetkezésben is megnyilvánult ezen közösségekben a nők elismertsége, mert nem egy olyan királyian díszes temetőhajót találtak, melyben elhunyt nőket temettek el, ugyan úgy kezelve őket haláluk után is, mint férfi társaikat.

A róluk készült játékfilmek világa alapján azt hihetnénk, hódító korszakukban a vikingek gazdagságát az összerabolt kincsek adták. A rablásnak valóban volt szerepe, de legnagyobb bevételekre ezek az északiak a rabszolga kereskedelemben tettek szert. Járva az angol-szász, kelta és szláv területeket, nem hogy nem öltek le mindenkit, de igyekeztek minél több rabszolgát ejteni, mert számukra elsősorban ez volt az igazi kincs. A viking településen is dolgoztak ilyen emberek, de nekik volt esélyük a felszabadulásra, ha gazdájuk szeretetét elnyerték. A többséget azonban a világ számukra elérhető nagy rabszolga piacain busás haszonnal értékesítették.

A korszak európai és keresztény államaihoz képest a viking társadalomban a nők nagyobb szabadságnak, ezzel párhuzamosan nagyobb megbecsülésnek is örvendtek. Ha akartak, megfelelő képzéssel a férfiakkal egyenrangú harcosokká váltak, s együtt indulhattak hírhedt hajóikon rabló kalandozásaikra. Egy viking lány 12 évesen vált asszonnyá, ez jogi státuszában azt jelentette, ha ezután férjhez ment, férje távollétében, amíg az valahol harcolt, a vagyon vagy birtok teljes jogú ura volt. A viking nők bármit örökölhettek, el is válhattak, és ebben az esetben kérhették a teljes hozományuk visszaszolgáltatását. Gazdaságilag, ha tudtak, teljesen függetlenné válhattak, a maguk urai lehettek.

Bármily meglepő, a viking férfiak életük nagyobbik részét földműveléssel és állattenyésztéssel töltötték. Megélhetésüket elsősorban az otthoni falusi közösségben gazdálkodó munkával teremtették elő, sokan csak “beugróként” harcoltak, nem is mentek messze, ha hajózni kellett. A hódítókén elindulók általában felesleges hadi kapacitással, és no persze jelentős vállalkozói kedvvel rendelkező katonai vezetők voltak. Ők azok, akik saját, fizetett harcosaikat vitték magukkal távoli országokba a kalandozásra, és a járandóságot a későbbiekben a zsákmányoltakból adták ki.

A viking emberek életében számos egyéb olyan érdekes apróság volt, amire nem is gondolnánk. Az északi szlávokkal párhuzamosan ők “találták” fel a síelést, ami, bár a közlekedés meggyorsítása szempontjából sem volt utolsó, elsősorban szórakozási, rekreációs célokat szolgált. Említésre méltó érdekesség még az is, hogy a vikingeknél a szőke volt a divatos, és a barna hajúak, nők és férfiak is, szappannal, egyéb természetben található vegyi anyagokkal kezelték hajukat, szakállukat, hogy világosabbá váljon. Így nem véletlen, hogy olybá tűnik, mintha a történetekben minden viking harcos szőke vagy vörösesszőke lett volna, egy szinte különálló, rettegett, mitikus történetekkel övezett, különleges faj.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here