Bántalmazott férfiak

0
2035

Igen, férfiak is lehetnek áldozatok. Lelki terror, időnként pedig fizikai bántalmazás is kijut nekik. Elhúzódó konfliktusok, megoldatlan negatív játszmák állnak a bántalmazások mögött, és a kapcsolati erőszak sok esetben kölcsönös. Most mégis koncentráljunk az “erősebb nemre”, vizsgáljuk meg, hogy milyen partnerkapcsolati erőszakkal szembesülnek a férfiak és miként próbálnak meg azon úrrá lenni.

Tamási Erzsébet így ír a kapcsolati erőszakról “A családon belüli erőszak férfi szereplői” című PhD értekezésében: “Kockázati tényező az életkor /35-6o év közötti nők és férfiak az elkövetők és áldozatok/, a munkanélküliség, a rossz vagy romló egzisztenciális körülmények, a családi állapot /az élettársi kapcsolatban a gyilkosságok, a házastársiban a súlyos testi sértések a jellemzőek/ és legfőképp az alkoholfogyasztás. A párok közötti konfliktus nem a férfi felügyeletet gyakorló-kényszerítő, hatalomfenntartó erejének kifejeződése, és nem is az arra adott női erőszakválasz. Sokkal inkább a körülmények befolyásolta érzelmi eltávolodás, elmagányosodás és főként a tehetetlenség megnyilvánulása. Ezek a párok, nemükre való különbség nélkül nem ismernek erőszakmentes konfliktus megoldást.

Van Magyarországon egy szervezet, melynek tagjai sokat tudnak mesélni  a férfiakat ért bántalmazásokról, az Apák az Igazságért csoport olyan elvált férfiakat tömörít, akiknek komoly gondjai vannak a gyermekfelügyelet gyakorlásával, a feleségek hamis vádjai és a hatóságok  részrehajlása, akadályozó magatartása miatt. Az ő múltjukban gyakori szereplő a kapcsolati erőszak. Facebook-on beszélgettem néhány férfival közülük; megdöbbentő, hajmeresztő sztorikat meséltek, most röviden közreadok pár nagyon szomorú “zsánerképet” ezek közül; természetesen még a keresztnevek is álnevek:

Talán Lajos legenyhébb és a többihez képest “csak megmosolyogtató” esetével kezdeném, ő arról mesélt, hogy a párja miként dobálta meg csevappal, egy tradicionális szerb étellel, és aztán hogyan próbálta őt nemes egyszerűséggel lelökni a lépcsőn. Mondhatnánk, egy férfinak ez csak csekélység.

Attilát viszont már ököllel ütötte a felesége a gyerekek és az anyja előtt. Így fogalmazott: “Nem vert telibe, mert elhajoltam, de azért eltalált. Válaszul langyos tejeskávét kapott az arcába, az anyjával pedig közöltem, hogy ha nem büntetnék, akkor megölném.” – Szemmel láthatóan a bántalmazás elszabadítja az indulatokat és a “férfierőszakot” is.

Volt olyan család, ahol a gyermeket és apát is egyszerre ütlegelte, rugdosta az anya. Így meséli el történetét Csaba: “A válásunk előtt történt, hogy az exem ordítozva püfölte a síró gyereket! Mire én megfogtam a kezét és leordítottam a fejét, hogy mit csinál, mit képzel?! Erre amikor elengedtem őt és hátat fordítottam neki, hogy a gyereket vigasztaljam, felkapta a konyhakést, és már lendítette is felém.”

Ottó: “Egyszer felpofozott, egyszer pedig a kislányunk előtt rontott nekem, és tépett meg a műkörmeivel. A legfélelmetesebb az egészben az, hogy utána mégis ő vádolt meg a bíróságon azzal, hogy részegen rendszeresen vertem.”

Ede története is mélyen elkeserítő: “Házasságom ideje alatt balesetem lett, és megrokkantam. Gerincsérültként élek. Lányaink előtt lökött be a mosókonyhába, rugdosta a gyerekjátékokat, tépte a falról karácsonyi dekorációkat. Bejelentettem a gyámügynek, mert hang és képfelvételem is van róla. Egyébként a feleségem a gyámügynél családsegítős dolgozó volt. Szerintetek ezidáig történt valami?” 

Volt sok apa, aki elmondta, hogy a hatóság nem is akarta érteni, hogy ő maga miért nem tudta megvédeni magát a feleségével szemben. Sőt, többnyire el sem hiszik a férfiak történetét, hiszen “ő az erősebb”, nyilván nem kerülhet bajba a családján belül. Minden bizonnyal ez a megközelítés az egyik oka annak, hogy nagyon nagy a látencia a férfiakat érő erőszak kapcsán, az áldozatok legfeljebb a segítői környezetben nyílnak meg, egyébként mindenki elől mélyen titkolják kiszolgáltatottságukat, amit ráadásul sokszor saját szégyenükként élnek meg. Tovább súlyosbítja helyzetüket, hogy ha mégis segítséget kérnek, akkor gyakorta csak hibáztatással, hamis vádakkal, a nők és anyák bűneit eltusoló hivatali fellépéssel találkoznak. Szemmel láthatóan a családon belüli erőszakkal nem férfiszervezetként foglalkozó civilek sem látják át a problémát; a férfiak leginkább csak az erőszaktevőként, a gonosz apaként jelennek meg kommunikációjukban. Emiatt is elodázhatatlan kötelessége a férfimozgalomnak, hogy minden olyan esetben megkerülhetetlen tiltakozással éljünk, amikor a férfiakat, apákat bűnbakként állítják társadalmi kampányok középpontjába. Vélhetően sajnos még sok munkánk lesz, amíg a társadalom számára is láthatóvá tesszük ezeket a problémákat; a számos esetben kizárólag a férfiakat  érő vagy kölcsönös természetű erőszakot, és elmondhatjuk, hogy sikerrel módosítottuk a mélyen férfiellenes társadalmi attitűdöket.

ferfihang

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here