AZ AMAZONOK LÉTEZTEK

0
49

A görög mitológiában az amazonok időről időre említésre kerülnek. Viszont a sokat szereplő félistenekkel, mint pld Herkules, ellentétben ők valószínűleg léteztek is.

Az amazonok voltak azok a csodálattal emlegetett ókori nők, akik egy különleges női társadalomban éltek, férfiak nélkül, félistenként  tisztelt királynőjük vezetése alatt. Mindannyian rettegett harcosok voltak, születésüktől erre nevelték őket. Állítólag közülük a jobb mellüket sokan levágatták, hogy az a lovasíjász dárdás harcmodorban ne zavarja őket, a balt is csak azért tartották meg, hogy szoptatni tudjak gyermeküket. A görögök egy sorban emlegették őket olyan mitikus hősökkel,  mint Herkules vagy Achilleus, de ezekkel ellentétben az ő létezésüknek lehetett valóságalapjuk.

Homerosz írt először részletesebben az amazonokról Iliászában az i.e. 8. században. Elmondása szerint ezek a harcos nők valahonnan Ázsiából jöttek. Az elnevezésük is beszédes, valahogy úgy fordítható, hogy férfiak ellentéte vagy ellensége, esetleg férfiölők. Az amazonok maguk közt egy elzárt társadalomban és szeparált területen éltek, ahonnan csak háborúk idejére vonultak ki. Egyetlen kivételt képezett az évenkénti egy alkalom, amikor a kiválasztottak gyermeknemzés céljából felkeresték a szomszéd törzsek férfijait. Amikor az utódokat megszülték, megint csak otthon, a lányokat megtartották, a számukra haszontalan fiúcsecsemőket viszont visszaadták az apjuk törzsének.

A történetírok elmesélik ezen utópikus társadalom megszűntének okát is. A rege szerint egy háborújuk során az amazonoknak át kellett hajózniuk a Fekete-tengeren, s szkíta földre érkeztek. Az ott lakó harcos férfiak annyira elbájolták a nőket, hogy szerelembe esve velük már nem akartak visszamenni saját királyságukba, inkább páronként helyben letelepedtek. Ebből is eredeztethető az a szkíta hagyomány, hogy mivel a monda szerint a szkíta nők részben amazonok leszármazottai voltak, emiatt a férfiakkal egyenrangúnak kezelték őket, harcba is együtt vonultak, s lovas íjász harcosokként férfiruhában küzdöttek a seregükben.

Az amazonok valós létezése körüli bizonytalanságot az okozza, hogy a görög mondavilágnak is állandó szereplői voltak, harcoltak héroszokkal és istenekkel, szerelembe estek velük vagy kivívták haragjukat, s emiatt erejük sem tűnt eviláginak. A mítoszok központi amazon szereplője mindig a vezérük, a királynőjük volt, aki győztes csatában személyesen vezette őket harcba, de ha meghalt, az amazon seregek azonnal visszavonultak.

Ezek a rendkívüli női harcosok felbukkantak tehát a Trójai Háború kapcsán is, ahol a trójaiak oldalán harcoltak a mesélő szerint. Senki sem tudta megállítani őket, csak Achilleus maga, aki a királynőjük legyőzésével ösztönözte meghátrálásra a rendíthetetlennek tartott női sereget. A monda szerint egyébként a győzelem majdnem kútba esett, ugyanis a királynő olyan gyönyörűséges volt, hogy majdnem megingatta Achilleust a harcban. A történetírok szerint egyébként a trójai volt az amazonok utolsó nagy csatája, mely után kilétük lassan feledésbe merült.

Plutarkhosz említi, jóval később, írásaiban még az amazonokat, mint még létező törzset, Nagy Sándor hódításainak elmesélésekor. Állítólag amikor Sándor a parthus királyságba ért, és ott pár napra megpihent, egy magát amazon királynőnek mondó szépség kereste fel, hogy fiat nemzzen neki ez az isteni hősként tisztelt görög király. Sándornak nem volt ellenére a dolog, sőt, a kortársak elmondása szerint a légyott közel két hétig tartott, melynek végeztével a király útjára bocsájtotta a nőt, s gazdag ajándékokkal is elhalmozta.

S hogy miért szerették a görögök annyira az amazon történeteket? A mai kor elemzői szerint furcsa mód azért, hogy a görög társadalom nőinek valódi s elvárt státuszára rámutathassanak. Vélhetőleg az amazon törzsek matriarchális egységei Ázsiából jöttek, ahol a lovas-nomád életmód a nők számára is engedélyezte a lovas harcos szerepvállalást. Viszont a görög mitológia és történelem végkifejlete végül is mindig a női harcosok veszteségét hozták, akár az istenek, akár mitikus hősök, vagy csak szimplán a szerencse forgandósága miatt, bármennyire is rettegettek is voltak a csatákban ezek a nők. Így hát, ha a női harcosoknak végül mindig bukniuk kellett, akkor a legjobb, ha a nők ott maradtak, ahol a görög férfiak mindig is szerették volna őket: a gyermekek és a háztartás őreiként, s férjeik engedelmes feleségeiként.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here