Nem véletlen, hogy dalok, versek, viccek százai születtek kedvenc női rokonunkról, az anyósainkról. Nem mindennapi helyet foglal el mind a mi életünkben, mind párunk életében.

Párunk édesanyját fontos megbecsülnünk, és elsősorban hálával tartozunk neki, hiszen neki köszönhetjük a férfit, akit imádunk. A viszony azonban könnyen elmérgesedhet. A fiát anyatigrisként védő nőstényördöggel hamar betelhet nálunk a pohár, főleg, ha a kedves Mama elkényezteti, a naptól is óvja szemünk fényét. Nekünk meg ahol lehet, keresztbetesz. Általában hívatlanul érkezik, mindent jobban tud nálunk, jobban is öltözködik, tapasztaltabb, bölcsebb (vagy annak gondolja magát), és mi nem tehetünk mást, mint szomorúan beletörődünk, hogy életünk párja életében mindig ő lesz az első számú Nő.

Nem szükségszerű, hogy ez így történjen. Próbáljuk felfedezni a pozitív értékeket benne, próbáljuk elfogadni őt, és elfogadtatni magunkat. Ezt persze mondani könnyű. Nagyon sok múlik a szerencsén is, hogy milyen személyiségű anyóst hoz nekünk az élet. Mindenesetre működjünk együtt (persze addig a határig, amíg ez nem sérti a magánszféránkat és önállóságunkat), és viselkedjünk úgy, ahogy azt születendő gyermekünk párjától is elvárnánk.

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here