AMIT LEHET, NEM TUDTÁL NAPÓLEONRÓL

0
87

Napóleon a világtörténelem egyik legismertebb figurája, szólások születtek kis termetét meghazudtoló katonai zsenialitásáról, s csoda maga az a tény is, ahogyan ez a látszólag jelentéktelen korzikai császárrá tudta tenni magát. Élete nyitott könyv felemelkedésétől a bukásáig, hiszen egy forradalmának romjaiba dőlt Franciaországból világhatalmat formált, és röpke néhány év alatt leigázta Európát. Mindemellett van néhány vele kapcsolatos, s talán nem annyira ismert, de annál érdekesebb tény, amit érdemes listába szedni a következőkben.

A nagy császár családja inkább olasz volt, mint francia

Napoleone di Buonaparte 1769-ben Korzikán látta meg a napvilágot, egy olyan szigeten, amit születése előtt bő egy évvel adott el Genova városállama Franciaországnak. A hirtelen franciává vált sziget lakói először lázadtak az új fennhatóság ellen, a szülők is ellenállóvá váltak néhány évre. Ahogy azonban a francia uralom megszilárdult, Napóleon apja belátta, jobb együtt működni, mint harcolni, s ennek jegyében fiát már francia szárazföldi iskolába íratta. A kis Bonaparte először lázadt a francia oktatás ellen, de gondolkodása hamar megváltozott, amikor a korzikai zavargások miatt családjának menekülnie kellett a szigetről, és Franciahonban lelt menedéket. Napóleon így fokozatosan egyre „franciábbá” vált, anyanyelvi szinten megtanulva a nyelvet, bár kortársai szerint egy kis akcentusa végig megmaradt. Katonai pályafutása kezdetére nevéből is eltüntette a túl olaszos betűket, így hagyva az utókorra azt a formát, amit ma is ismerünk.

Napóleont a forradalom árulásért elítélte

A fiatal Bonaparte a hadseregben látta felemelkedésének egyetlen lehetőségét, s aktívan a francia forradalmi terror idején kapcsolódott be a szolgálatba. Mint külhoni, mind belföldi megbízásokat is teljesített, a terror idején segítette a royalisták felkutatását, de inkább számításból, mint meggyőződésből, hiszen hírnevet csak katonai sikerei alapján szerezhetett magának. Robespierre bukása után egy időre árulásért be is börtönözték, de kapcsolatai révén kiszabadult, hogy tovább emelkedhessen a hadsereg ranglétráján. Határozottsága, előrelátó képessége és nem utolsó sorban a történelmi helyzet maga emelte aztán a nagyon fiatal katonát tábornokká szinte viharos sebességgel. Először egy királypárti lázadás leverésével, majd egy sikeres észak-itáliai hódítással végül Napóleon az 1790-es évek végi francia politikai elit megkerülhetetlen alakjává vált.

Vezető hatalmát katonai puccs-csal szerezte

1799-es sikeres egyiptomi hadjárata után visszatérve Napóleon vitathatatlanul a legerősebb és legnépszerűbb tábornoka volt Franciaországnak, s addigra már eltökélte, megszerzi magának az egyedüli politikai vezető szerepet is. A fővárosba érkezve politikai zűrzavart talált, mely kiváló alkalmat szolgáltatott számára a hatalom erőszakos megragadására. „Békét hagytam hátra, s megint háborút látok. Győzelmeket hagytam nektek, s megint vereséget találok!”—szólt elhíresült mondása, amikor a parlament épületébe bevonulva, s katonáival politikai ellenfeleit kidobatva megvalósította a hatalomátvételt. Formálisan persze először „csak” első konzulja lett a köztársaságnak, de nem sok idő kellett elteljen ahhoz, hogy 1804-ben, mindössze 35 évesen, önnön kezével a saját fejére helyezze a császári koronát.

Napóleon a korszak pápáit vasmarokkal fogta

Róma s a keresztény világ pápái tehetetlenül figyelték, ahogyan a francia forradalom folyama a klérus hatalmát és vagyonát felemészti. Napóleon is a forradalom gyermeke volt, itáliai hadjáratában először megsarcolta VI. Piust a békéért, aztán végül még is bevonult Rómába.  A francia sereg kifosztotta a pápai kincstárat, s a tehetetlen Piust is magával hurcolta hadifogolyként, aki így is halt meg 1799-ben. Az új idő s az új pápa egyezséget hozott Napóleonnal, egy 1801-es konkordátumban VII. Piust visszahelyezték hatalmába, s rá várt a megtiszteltetés, hogy az ifjú uralkodót 1804-ben császárrá koronázza. Vagy igaz, vagy nem, de Napóleon fricskája ezt a pápát is megdöbbentette, hiszen a fáma szerint a ceremónia alatt a döntő pillanatban kivette a császári koronát a meglepett pápa kezéből, majd saját maga helyezte azt a fejére. Innentől már egyenes út vezetett a Pápai Állam bekebelezéséhez, s bár 1809-ben VII. Pius ezért kiátkozta, ezzel ő sem nyert mást, mint házi őrizetes rabságot.

Az orosz hadjárat úgy verte meg a francia sereget, hogy Napóleon egy csatát sem vesztett

Az oroszokat Oroszországban lehetetlen megverni, mert megvédi őket az orosz anyaföld – tartja a mondás. Napóleon 1812-ben indította végzetes hadjáratát az orosz cár ellen, meg akarván őt büntetni, mivel az nem fogadta el utasításait a franciák teremtette európai politikai koalíción belül. A világtörténelem addigi legnagyobb seregével, egy több mint félmilliós hadsereggel indult el, hogy bevegye a cár országát. Az orosz végtelen anyaföld ellen megpróbálni csatát viselni az orosz tél fogságában azonban sem akkor, sem azóta még senkinek nem sikerülhetett. Napóleon hadserege gazdag európai városokhoz szokott, ahol kiépített utakon haladhatott, s ellátta magát a meghódított területek készleteiből. Oroszországban azonban nem léteztek utak, csak a mindent elborító sár, nem voltak fejlett városok, csak a végtelen föld, hiába érte el a császár Moszkvát s égette fel, a békeajánlat nem érkezett. A francia hadsereget megverte az orosz tél, az éhezés és a betegségek, s a katonák 90 százaléka úgy hullott el, hogy orosz haderőt nem is látott. A serege romjaival hazaérkező császár így védtelenné vált, s hatalmát hamarosan elsöpörte a korábbi szövetséges, most már ellenséges európai koalíció.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here