A SALEMI BOSZORKÁNYOK

0
31

A boszorkányok üldözését a sötét középkorhoz kötjük, még is a világ egyik legnagyobb visszhangot kiváltó boszorkánypere az amerikai Massachusetts kolónia Salem városkájában történt 1692-93-ban. A per során több, mint 200 embert vádoltak meg, és húszat ki is végeztek. Ezen eseménysorozat óta Salem neve egyet jelent a vallási paranoiával és igazságtalansággal.

Nem volt egyszerű az élet a XVII. század végi amerikai kolóniákon, az emberek boldogulását nem csak a korszak háborúi, természeti csapásai nehezítették, de a sokszor bigott vallási közösségi szabályok is megkeserítették. Salem abban az időben a puritán vallás által uralt település volt, a politikai vezetésben is meghatározóak voltak az egyházi elöljárók. Akkortájt is még az emberek hajlamosak voltak arra, különösen fanatikus kereszténykényt, hogy ha valamilyen megmagyarázhatatlan természeti csapást érzékeltek, vagy gyógyíthatatlan betegség ütötte fel a fejét körükben, akkor az eredőt boszorkányoknak tulajdonították. Bárki lehetett boszorkány a nép szemében, akinek valamilyen ördögi megszállottságot tulajdonítottak, sokszor ez a vád csak azért ért el bizonyos nőket, mert a közösségnek életvitelük miatt ellenszenvesek voltak, vagy áthágták az íratlan társadalmi vagy erkölcsi szabályokat.

Salemben a bajok úgy kezdődtek, hogy a vezető lelkész családjában több 9-11 éves kislányt látszólag megszállt az ördög, őrült módjára viselkedtek, összefüggéstelenül beszéltek. Senkinek eszébe sem jutott, hogy betegségre vagy valamilyen mérgezésre gondoljanak, azonnal mindenki boszorkányátkot kiáltott. Rövidesen találtak is 3 bűnbakot: egy fekete rabszolgát, egy koldusasszonyt és egy szerencsétlen elszegényedett idős nőt. Bár bizonyíték nem volt, per indult boszorkányság vádjával, és hirtelen a fekete rabszolga vallomást is tett. Ki tudja, szegénykém milyen behatásra cselekedett, de mindent elmondott, amit a bírák hallani akartak: szerződést kötött az ördöggel, állatokat idézett meg és rontást küldött. Megvolt tehát a „bizonyíték”, jöhettek az ítéletek.

A per maga országos visszhangot kapott, és mindemellett a településen már az is gyanúba keveredhetett, aki csak értetlenségét fejezte ki a vádakkal kapcsolatban, pláne, ha nő volt. A vádhalom görgött előre, akasztások követték egymást, több hullámban 20 áldozatot szedett a boszorkányos őrület.

1693-ra aztán megtört a folyamat, de a fanatikusok által okozott erkölcsi kár már visszavonhatatlan volt. A kolónia kormányzója is beavatkozott, új bíróságot állítottak fel, és a vizsgálódásban a korábbi döntnökök közül sokan megtörve vallották, mindenféle bizonyíték nélkül mondtak ki halálos ítéletet, hiszen úgy gondolták, „inkább vesszen néhány ártatlan is, minthogy egyetlen boszorkány büntetlenül maradjon”. 1703-ra megállapították, hogy a boszorkányper téves feltételezéseken alapult, és a kivégzettek ártatlanul haltak, de egészen a XX. század 2. feléig kellett várni arra, hogy az állam hivatalosan is bocsánatot kérjen az áldozatok leszármazottjaitól.

S hogy mi okozhatta a furcsa tüneteket a gyermekeken, akik miatt az egész lavina elindult? Egy 1976-os amerikai tanulmány szerint nem volt ritka a korszakban, hogy az étkezési gabona megromlott, gombás fertőzést kapott. A szükség miatt a telepesek persze mindent megettek, viszont tudományosan kimutatható, hogy egyes ilyen gombafajok fogyasztása toxikus reakciót, hányást, hasmenést, hallucinációkat okoz – ez történhetett szegény „megszállott” kislányok esetében is. Ahogy aztán idővel az életkörülmények is javultak, a gabona tárolása is minőségibbé vált, a hasonló fertőzések megszűntek.

Tanulság: ahogy már tudjuk, az emberi butaság határtalan, s még rosszabb, ha fanatizmussal párosul. Mivel már Árpád-házi Könyves Kálmán királyunk kimondta, hogy „boszorkányok pedig nincsenek”, reméljük, mások megbélyegzése semmilyen formában soha többé nem tér már vissza, különösen nem, ha nő az illető.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here