Kevésbé írható a géneknek számlájára a hosszú élet – állapították meg több mint 400 millió ember családfájának elemzése alapján amerikai kutatók. Noha egyes családokban valóban halmozódik a magas kort megéltek száma, a géneknek a becsültnél lényegesen kevesebb a befolyása az élettartamra, mint korábban gondolták – idézte a Sciencedaily tudományos hírportál a Genetics című szaklapban megjelent tanulmányt.
A Calico Life Sciences tudományos intézet az Ancestry.com online családfakutató portál nyilvános adatbázisát használva végezte az elemzést. Azt keresték, milyen arányban felelősek a gének az élettartam alakulásáért, amelynek örökölhetőségét korábban 15-30 százalékra becsülték. Az örökölhetőség az mutatja, hogy egy vonás – ebben az esetben az élettartam – mennyire magyarázható genetikai különbségekkel vagy más, például környezeti vagy társadalmi, kulturális hatásokkal, véletlenekkel.
A kutatók a nagyjából 54 millió előfizető és családfáik alkotta hatmilliárd emberből kiválogatták azokat, akik még élnek, valamint egyszerűsítettek az adatbázison, hogy mindenki csak egyszer szerepeljen. Az Ancestry még a kutatás előtt eltávolított minden adatot, ami alapján azonosítható lenne valaki, maradt a születés és a halál ideje, a születés országa és a kapcsolatok, amelyek a családfákat alkotják.
Maradt több mint 400 millió ember – nagyobbrészt európai származású amerikaiak –, akik vagy vér szerinti, vagy házastársi kötelékkel kapcsolódtak egymáshoz.
Ahogy már korábbi kutatásokból is kitűnt, a házastársak élettartama hasonlóbb volt egymáshoz, mint az eltérő nemű testvéreké. Ezt magyarázhatja sok nem genetikai tényező, ami a közös háztartásból ered, a dolgok azonban akkor lettek érdekesek, amikor a kutatók megvizsgálták a nem vérségi rokoni kapcsolatokat, és azt találták, hogy a sógorok-sógornők, sőt az unokasógorok-sógornők élettartama is hasonló volt egymáshoz, noha nem voltak vérrokonok és nem is éltek közös háztartásban.
Összehasonlították további szerzett rokonok élettartamát. Ha egy ember testvérének házastársa vagy házastársa testvérének a házastársa hasonlóan hosszan él, akkor világos, hogy a géneken és a közös környezeti hatásokon kívüli tényezők játszhatnak szerepet.
A hatalmas adatbázis további elemzése az úgynevezett asszortatív partnerválasztást mutatta ki. A kifejezés arra utal, hogy az ember hajlamos olyan társat keresni, akinek a testméretei, alakja és származása olyan, mint az övé, ebben az esetben az élettartam lehet az azonos vonás. Természetesen egy lehetséges partner élettartamát nehéz megtippelni – mondta Graham Ruby, a kutatás vezetője, aki szerint más jellemzők vezetik a párválasztókat. Ezek lehetnek genetikaiak vagy társadalmi-kulturálisak, esetleg mindkettő, például nem genetikai tényező az anyagi helyzet.
„Ha az anyagiak befolyásolják az élettartamot és a jómódúak inkább jómódú párt választanak, akkor ez hasonló élettartamhoz vezethet” – magyarázta Ruby. Ugyanez történik génekhez inkább kötődő tulajdonságok, például a testmagasság esetében: magas ember hajlamos magas párt választani, és a magasság valamiképp kapcsolatos az élettartammal, így ez alátámaszthatná az élettartam örökölhetőségét. Amikor az asszortatív partnerválasztás hatásait is kiküszöbölték, az az eredmény maradt, hogy az élettartam örökölhetősége nem több hét százaléknál, talán még ennél is kevesebb.
MTI

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here